Névadónk

Gárdonyi Géza

1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Géza író, az Egri csillagok szerzője, aki magát „kövek alatt nőtt fűnek” nevezte.

Agárdon született Ziegler Géza néven. Szülei Gézát papnak szánták, ezért a sárospataki református gimnáziumba íratták, majd az egri tanítóképzőbe járt, ahol 1882-ben segédtanítói oklevelet szerzett. Ezt követően dunántúli falvakban, Devecserben, Karádon, Sárváron, Sályban tanított. Igazi pedagógus volt, nem pálcával, hanem szívre ható szavakkal fegyelmezett. Amíg tanított, teljes szívvel tette. Igényes és következetes volt. Nemcsak oktatott, nevelt is, mindenekelőtt a haza szeretetére. Különösen a szegény, elesett, szomorú sorsú gyermekekhez vonzódott, rájuk megkülönböztetett gonddal figyelt, vigyázott. Szívvel-lélekkel tanítónak vallotta magát. „Én szeretek az lenni, ami vagyok. Az én foglalkozásom kedves nekem. Én a faluban minden szíven és lelken uralkodom. Ez nekem öröm és gazdag is vagyok.”

Később is, amikor már nem tanított, gyakran mondogatta: „Annyi kincset gyűjtöttem tanító koromban, hogy háromszáz évig is akadna mit írni.”

Már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt, az 1880-as években Győrött és Szegeden volt újságíró, nevét – mivel Gárdonyban anyakönyvezték – ekkor magyarosította Gárdonyira. 1891-ben került a fővárosba, ahol újságírással is foglalkozott. Nem csak regényeket és novellákat írt, hanem verseket, drámákat, meséket és humoros elbeszéléseket is, de foglalkozott szótárszerkesztéssel, nyelvtudománnyal is. Hét nyelven írt és olvasott.

Első irodalmi sikerét 1894-ben A lámpás című kötetével aratta, majd népszerűségét növelte az 1898-ban napvilágot látott Az én falum című novellafüzére. Az író 1897-ben hirtelen elhatározásból Egerbe költözött, és a teljes elzárkózásra rendezkedett be. Az elvonulás változást hozott írói munkásságában: alapos történelmi tanulmányok és kutatómunka után nagyregények írásába kezdett.

A Pesti Hírlap 1899 karácsonyán kezdte közölni leghíresebb történelmi tárgyú regényét, az Egri csillagokat, amely 1901-ben könyv alakban is megjelent. A mű megírásához a magyar történelemnek egy különösen hősi pillanata, a török elleni várvédő harcok időszaka, a város szeretete és a házából is látható vár képe adott ihletet. Az Egri csillagok mindmáig az egyik legolvasottabb magyar regény.

Gárdonyi Géza élete tele volt irányváltásokkal, mégis gazdag líraisággal ábrázolt korokat, helyzeteket, embereket. „Az egri remete” 1922. október 30-án halt meg, Egerben temették el.

Egykori lakóháza ma emlékmúzeum, amelyet 1988-ban – az író születésének 125. évfordulójára újítottak fel. Az egri vár délkeleti Füles bástyáján 1991-ben avatták fel Gárdonyi új síremlékét, amelynek felirata változatlan: „Csak a teste”. Nevét viseli az egri színház, és a miénk mellett számos iskola az országban.  Születésének 150. évfordulója alkalmából 2013-ban Gárdonyi-emlékévet tartottak, amelyben számos rendezvénnyel emlékeztek meg az íróról.

Gárdonyi Gézáról valószínűleg kevesen tudják, hogy „az iskolában inkább gyatra jegyeivel tűnt ki, mintsem szorgalmával, bár szabadidejében csak úgy falta az irodalmat, rengeteget olvasott. Az egyik vizsgáján mégis ezekkel a szavakkal buktatta meg professzora: „Fiam, tebelőled sohase lesz nagy ember, de a kenyeredet azért meg tudod keresni.” Öreg tanára még megérte azt, hogy egykori tanítványából elismert, sőt ünnepelt szerző lett, és utóbb szörnyen megbánta bíráló szavait.

Gárdonyi ugyan írói munkásságával szerzett országos hírnevet, de pedagógia és újságírói munkássága is széles körben aratott elismerést.

Tanítói, írói, újságírói munkásságával tanítványait tudással, olvasóit az emberséges magatartás szépségével, a hazaszeretet dicső érzésével gazdagította.

Ha Gárdonyi írásait olvassuk, alkotásaiból sugárzik a tanítás, a szív és a lélek művelésére irányuló törekvés, a nemzeti műveltséget növelő tenni akarás. Elmondhatjuk, hogy neve összeforrt az Egri csillagokkal, a néptanítóval, a lámpással, a tanítóbaráttal.

Iskolánk 1994. október 22-én vette fel a népszerű író, Gárdonyi Géza nevét.