Október 23. – Ünnepi beszéd

Október 23-dika Magyarország legfiatalabb ünnepe, ahol azokat az emberi tulajdonságot ünnepeljük, amit úgy neveznek, hogy igazságérzet, hazaszeretet, becsület, önfeláldozás. És egyben azokat a fogalmakat ítéljük el, mint hazugság, hazaárulás, megaláztatás, eltiprás, szabadságkorlátozás, és még sorolhatnám, mert sajnos végeláthatatlan azon szörnyűségeknek a tárháza, amiben akkor az embereknek létezniük kellett.

 Az 1956-os forradalom a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. 1956 októberében Magyarországon békés tüntetéssel kezdődő, fegyveres felkeléssel folytatódó forradalom bontakozott ki a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen.
A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek. Követeléseik között szerepelt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, új kormány létrehozása Nagy Imre vezetésével, általános, titkos, többpárti választások, teljes vélemény- és szólásszabadság, szabad rádió.
A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd – a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után – fegyveres szabadságharccá változott. Az esti és éjszakai órákban a fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a felkelők kezére került. A Dózsa György úton, a mai Ötvenhatosok terén ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.
Mégis, 1956 a szabadság ünnepe, mert tizenkét nap leforgása alatt, a diktatúrát egycsapásra működő, többpárti demokrácia váltotta fel. A harcokban 2652 magyar és 669 szovjet katona esett el. A forradalom következményeként mintegy negyedmillió magyar hagyta el az országot, nyugatra menekülve. 1957. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, ellenforradalomnak bélyegezték. Több mint három évtized kellett ahhoz, hogy az 1956-ban kivívott szabadságot visszaszerezzük.

Az én generációm gyermekkorában még nem tudhatta az igazságot, 1956-ról beszélni se nagyon lehetett. Ma már szerencsére ünnepi megemlékezésen tiszteleghetünk azok előtt a hősök előtt, akik életüket áldozták egy szabad Magyarországért. Legyenek példák ők mindannyiunk számára!

 Annak érdekében, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyen, meséljünk, emlékezzünk!