Iskolatörténeti kiállítás

„Az ember életében az emlék jelenti a szépséget,

Mert az emlékezés melegén keresztül érezheti az ember, hogy élt.”

(Eötvös József)

1621-2021. Két jelentős dátum településünk oktatásának történetében. 400 év. 13-14 emberöltőnyi idő. Nem is tudjuk elképzelni, milyen sok idő ez a négy évszázad mind az emberiség, mind az oktatás történetében. Napjainkban természetes, hogy mindenki jár iskolába, tud írni, olvasni, számolni, de ez nem mindig volt így. Az 1868-as Eötvös-féle népoktatási törvény életbe lépése előtt nem volt kötelező a gyerekeknek iskolába járni. Korabeli statisztikák szerint ebben az 1870-es években is csak a 6-12 éves gyerekek 48%-a járt iskolába. Azonban ha a gyereknek nem volt cipője – és ez nagyon gyakran előfordult – akkor nem jártak a gyerekek iskolába. A taneszközök sem olyanok voltak, mint napjainkban.  Csupán palatábla, palavessző és néhány könyv volt tarisznyákban, iskolatáskákban. A mai oktatához képest különbség volt a nemek oktatásában is – külön iskolában tanultak a lányok és a fiúk, s csak az 1806-os II. Ratio Educationis törvényben  fogalmazódott meg a nemek szerinti elkülönített oktatás bevezetése. A falusi elemi iskolákban erre azonban még a későbbi időkben sem volt lehetőség az osztálytermek szűkös volta miatt.

Elevenítsük fel, mi történt a 17. század elején, az 1620-as években a nagyvilágban, hazánkban és településünkön. Amerikában az első gyarmat 1608-ban jött létre, s több mint 150 évvel később, 1776-ban alakult csak meg hivatalosan az Amerikai Egyesült Államok. Európában még jóval az 1640-es angol polgári forradalom előtti időket élik, s a Rákóczi szabadságharc kitörésére is még 82 évet várni kell.  Az 1540-es években Ács, Lovad és Vaspuszta teljesen elnéptelenedett, 1590-ben is csupán 4 család élt Ácson. 1620-tól kezdik benépesíteni Ácsot komáromi protestánsokkal, 1621-ben már egy egy tantermes iskolát létesítenek településünkön, egy tanítóval.

Hazánk 1541-1686-ig török uralom alatt állt, a 145 évnyi török uralomból még 65 év hátra volt 1621-ig, az ácsi oktatás kezdetéig. Hazánkban II. Ferdinánd uralkodott 1637-ig. Mária Terézia csupán 1777-ben tette kötelezővé az oktatást az első kiadott tanügyi rendelettel, a Ratio Educationissal, amelyeket az akkori uralkodók a királyi tanügyi rendszer szabályozására hoztak létre. 156 évvel a Ratio Educationis megjelenése előtt, 1621-ben Ácson már működött az elemi iskola, 1643-ban pedig már református iskolája volt a településnek. Az 1620-as években, a kora középkorban jobbágyrendszer működött Magyarországon. A földbirtokosok az uradalmi földek területét elkülönítették egymástól és két részre osztották föl: a majorságra és a jobbágytelkekre. A majorság földjén jobbágyok robotoltak. A jobbágy a föld birtoklásáért különböző szolgáltatásokkal tartozott urának. Magyarország népességének több mint nyolcvan százaléka írástudatlan volt a 17. század elején, ezért is óriási jelentőségű, hogy településünkön már ez idő tájt iskola működhetett.

Csupán az 1868-as népiskolai törvény tette kötelezővé, hogy minden 6. életévét betöltött gyermek 12 éves koráig iskolába járjon. Gimnáziumba csak a hat elemit sikeresen elvégző gyerekek mehettek. A tovább nem tanulók számára három évig heti 2-5 órában ismétlő iskolai oktatást szerveztek.

1880 táján épülhetett Ácson a református templom melletti iskola, a Fő utca másik felén pedig a rektori lakás. A templomdombon tanultak az 1-4. osztályosok, a rektori lakás melletti tantermekben az 5. és 6. osztályosok. 1898-ban a katolikus egyházközség két tantermes épületet kapott, de sajnos ezt az épületet a II. világháborúban bombatalálat érte, ezért lebontották. Az 1927-28-as években készült el a Zárda és a hozzá kapcsolódó iskola, ahol apácák tanították a katolikus lányokat.

1948-ig, az iskolák államosításáig településünkön felekezeti hovatartozás alapján református és katolikus iskolába jártak a diákok. Több évtizeden át, egészen 1921-ig működött Ácson külön zsidó iskolai is. 1955-ben egy hat tantermes emeletes épülettel bővült a Fő utcai régi iskolaszárny. Iskolánk tanulói évtizedeken keresztül hat különböző épületben tanultak. Az első és második évfolyamosok a Zárdában, a harmadik, negyedik osztályosok a Bagolyvárban (az alsó tagozatosok két műszakban – egyik héten délelőtt, a másik héten délután – jártak iskolába), az ötödikesek a templomdombon, a hatodik, hetedik és nyolcadikos diákok a régi, emeletes iskolaszárnyban tanultak. A napközisek a Zichy Kastély oldalsó szárnyában ebédeltek és tanultak. A gyógypedagógiai osztályokat a Kastély azóta már lebontott gazdasági épületében helyezték el az 1969-70-es tanévtől. 1981-ben adták át az új, 12 tantermes iskolát. Ekkor már jó tárgyi feltételek mellett egy műszakban folyt az oktatás. A gyógypedagógiai tagozat ekkor kapta meg a Zárda épületét. 1985-ben technikatermekkel bővült az intézmény, ettől az évtől külön helyiségben működött az iskolakönyvtár s ugyanebben az évben készült el a templomdombon a melegítőkonyha és az ebédlő is. 1992 őszén kezdődött, s 1993-ban már átadásra is került az iskola szerves részét képező új tornacsarnok, ami 1060 négyzetméter alapterületen fogadja azóta is tanulóinkat, illetve a sportolni szeretőket egyaránt.

1945 után falunk egy új településrésszel és hamarosan kétezer lakossal gyarapodott a mai Pénzásás területén. A kezdetekben itt letelepedők főleg fiatal családok voltak, ezért az iskoláskorú gyermekek száma egyre nőtt. Az egyre növekvő gyermeklétszám felvetette egy iskola építésének szükségességét ezen a településrészen. 1957-ben indult meg az építkezés. Első lépésként két tanterem épült meg, s megindult a tanítás 1958-ban, három tanulócsoporttal, váltakozó tanítási rendben délelőtt és délután. Ez az iskola szervezetileg a „falusi” (mai Gárdonyi Iskolához) tartozott, s tagiskolaként működött. Az 1958/59-es tanév már négy tanulócsoporttal, 155 alsó tagozatos gyermekkel indult. Közben tovább folyt az építkezés. Néhány évvel később újabb két tanteremmel, nevelői szobával és szertárral bővült az iskola. 1967-ben 319 tanulóval önálló, nyolc osztályos iskolává vált az egykori tagiskola 2. számú Általános Iskola néven. 1969 az iskola építésének befejező állomása lett. 1992-93 fontos időszak volt az intézmény történetében: ekkor adták át a tornatermet, mely a településrész régi vágya volt már.

Ácshoz közigazgatási szempontból több puszta és major tartozott már évtizedekkel ezelőtt is. Akkor ezeken a helyeken elég sok család lakott, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. Az itt élő, időnként száznál is több gyerek összevont osztályokban tanult Jegesen, Csillapusztán és Vaspusztán. Az anyakönyvek tanúsága szerint az 1952-53-as tanévben 35 alsós és 24 felső tagozatos gyerek volt a vaspusztai iskolában. 1964 őszétől a felső tagozatosok, 1973-74-es tanévtől pedig már minden vaspusztai gyerek a falusi iskolába járt.

Fontos dátum iskolánk életében 1994. október 22. 27 évvel ezelőtt, ezen a napon vette fel az iskola Gárdonyi Géza nevét. A 2021-2022-es tanévben két épületben 473 diákunk tanul.

Az elmúlt négy évszázad alatt az iskolaépületek falai között diákok ezrei szereztek útravalóul tudást, meghatározó élményeket. Biztos vagyok benne, körünkben sincs olyan volt diák vagy tanár, aki ne tudna felidézni örömteli pillanatokat, huncut élményeket, barátokat, kedves emlékeket iskoláskorából. Az iskola falai között felnövő és útnak induló gyerekek, tanítók és tanárok együtt alakították és töltötték meg tartalommal az iskolai mindennapokat az elmúlt négyszáz esztendőben, s teszik ezt mind a mai napig.  Az ácsi oktatás négyszáz éve alatt, 1621 óta az oktatásban sok minden változott, de a lényeg ugyanaz: tanítók, tanárok ma is közösen dolgoznak azért, hogy diákjaik biztos alapokat szerezzenek, s megállják helyüket az életben. Bizton állíthatom, megállták a helyüket, s mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az elmúlt négyszáz év alatt iskolánk falai között kezdte meg tanulmányait több országosan is ismert és elismert szakember, orvos, jogász, professzor, gyárigazgató, akikre mi ácsiak különösen büszkék vagyunk.

ÚJSÁGCIKK:

„Iskolatörténeti kiállítás

Az ácsi oktatás 400 éves fennállása alkalmából iskolatörténeti kiállítás várta az érdeklődőket az őszi szünet idején az iskolában. A kiállítás bemutatásával az volt a célunk, hogy méltó módon emlékezzünk, rendszerezzük és közkinccsé tegyük az emlékeket, értékeket a látogatók számára. Régi, korabeli iratok, tankönyvek, taneszközök, berendezési tárgyak adták a kiállítás fő anyagát. Egykori diákok bocsátották rendelkezésünkre féltve őrzött kincseiket: bizonyítványokat, fényképeket, füzeteket. Iskolánk nyugdíjas pedagógusai régi tanórai vázlatokat, osztályképeket, a kisdobos és úttörőélet relikviáit hozták el.

Az aula egyik szegletében egy korabeli tantermet rendeztünk be. Az egykori tantermek hangulatát tükrözték a kiállított taneszközök: palatáblák, tintatartók, régi tolltartók, tintahegyek, kalamáris, iskolatáska, nádpálca. Itt kapott helyet még a golyós számoló, a mosdótál, a régi földgömb, a kályha, amelyek elmaradhatatlan kellékei voltak egykoron egy tanteremnek.

Az idelátogatók megismerkedhettek az akkori értesítő könyvecskékkel, bizonyítványokkal, osztálynaplókkal, az öregdiákok tablóképeivel, osztályképeivel, ugyanakkor megtekinthetők voltak többek között a régi tantervek, szabályzatok, tankönyvek, tanmenetek is.

Sokunk gyermekkorából szép emlékeket idéztek fel a kialakított úttörőszoba relikviái: oklevelek, kitüntetések, zászlók, őrsi és raj naplók, a Pajtás újság számai, a kötelező ünneplő öltözet kisdobosok és úttörők számára.

Vendégkönyvünk bejegyzései a látogatók legnagyobb megelégedését tükrözik. Ezúton is köszönjük minden érdeklődőnek a látogatást. Köszönjük a Perbáli Kis-forrás Német Nemzetiségi Általános Iskola nevelőtestületének, hogy a kiállítás erejéig néhány berendezési tárgyat kölcsön kaptunk tőlük. Hálás köszönet illeti azokat is, akik az ácsi oktatáshoz fűződő tárgyi emlékeiket rendelkezésünkre bocsátották.”