Október 6. – Ünnepi beszéd

Történelmünk utóbbi fél évezredét a szabadságért és a nemzeti megmaradásért vívott küzdelmek sora jellemzi. Vesztett csaták, levert szabadságharcok erkölcsi hősei állnak szemben megalkuvókkal és árulókkal. A magyar történelem során sokszor gyászoltunk, ritka az örömteli ünnep.

Gyászolunk október 6-án is. 1849. október 6-án végeztek ki ugyanis Aradon az 1848/49-es szabadságharc leverése után 13 magyar honvédtábornokot, 13 hazafit, Pesten pedig gróf Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök halt mártírhalált.

A nemzet vértanúja lett: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Az aradi vértanúk példaadása elsősorban a hazaszeretet, az összefogás és az igaz ügybe vetett töretlen hit fontosságára mutat rá. Az Aradon kivégzettek társadalmi, nyelvi és vallási különbözőségeik ellenére össze tudtak fogni, és együtt harcoltak a szabad, független, polgári Magyarországért.

Arad gyertyái napjainkig világítanak, a hősök élete és halála ma is példaértékű.

Október hatodika azoknak a hősöknek a tisztelete, akik megértették a kor, a pillanat feladatát és vállalták azt.

Október hatodika olyan magyar és más nemzetiségű férfiak halálának gyásza, akik a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméiért is küzdöttek.

Emlékezzünk ma a hősökre, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, és babérkoszorú helyett bitófa, vagy golyó általi halál jutott nekik osztályrészül.

Október hatodika emléke nem lesújt, megfélemlít, hanem bátorít, ösztönöz: kiváló emberek áldozták életüket a magyar nemzetért és egész Európa szabadságáért, igyekezzünk méltók lenni hozzájuk!